A férfi a háznál a minap vízidisznókat nézegetett valami cukiságoldalon, és nagyon lelkes lett tőlük. Tegnap elő is állt az ötlettel, hogy kellene nekünk itthonra egy vízidisznó. Mondtam neki, hogy egyrészt az egy mocsaras-vizes környezetet kedvelő állat, és az egyébként sem túl nagy kertünk nagy részét nem szeretném egy Amazonas-ártér imitálására feláldozni, vízililiomokkal meg anakondákkal, másrészt a vízidisznó társaságkedvelő állat, szóval minimum kettő kellene belőle. Ettől sajnos csak még lelkesebb lett, mert szerinte több vízidisznó még jobb, mint egy, az ártér ellene meg azt mondta, elég nekik egy felfújható medence, de szerintem nem.

Igazából nem lenne ellenemre a dolog, mert magam is nagy rajongója vagyok a fajnak, és utánanéztem, mások is tartanak otthon vízidisznót. Állítólag igazán megnyerő modorú, barátságos állatok. Szóval megbeszéltük, hogy amint nyerünk a lottón, veszünk egy kúriát kéthektáros ősparkkal, és jöhetnek a cocák a privát mocsarukba. Addig marad a veteményes.