HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

Ágyúgolyófutam

2016.12.12. 15:27 dívamacska

Csütörtökön ért az öt hónapja tartó emeletráépítés abba a fázisba, hogy a lépcsőházat egybenyitották a földszinttel, valamint kivertek idelent egy falat, meg három méter hosszan a födémet. Aki látott már falbontást, az tudja, hogy ennél mocskosabb, undorítóbb dolog nem történhet egy lakásban (pláne, ha három helyen történik egyszerre), talán még ha a falbontással egybekötve eltörik a vízvezeték a nappali alatt, azzal lehet fokozni. Így hát a gyerekeket négy napra lepasszoltuk a nagyszülőkhöz, mi pedig napokon át sittet hordtunk, gletteltünk, pakoltunk, térdig gázoltunk a kibaszott porban (és még mindig). Hónapok alatt volt időm megutálni az építkezéssel járó menekülttábori létet, ami most ért a csúcsára.* Minden tiszta kosz, még folytatódik a vakolás, burkolás, ez meg az, tudjuk, hogy megy ez gyerekekkel, egy élmény, hogy úgy mondjam.

És akkor vasárnap délelőtt a Kicsi eltörte a kezét. Pontosabban a jobb kezén a mutatóujját. Egészen triviális módon tette mindezt: ráejtett egy ágyúgolyót. Az apósom ugyanis ereklyeként őriz egy valódi, 1848-as ágyúgolyót. Ezt találta meg a Kicsi, a történet többi része homályos, mert szemtanú nem volt, a Kicsi pedig koránál fogva nem megbízható forrás. Annyit tudunk tőle, hogy: "kisiklottam". 

Mindenesetre a vasárnap estét a Balesetin töltöttük (where else?), majd ma reggel hét negyvenre(!) vittem vissza, az éjszakát pedig azzal töltöttem, hogy félóránként rohangásztam be hozzá, hogy függőlegesen felfelé tartja-e a sérült kezét, ahogyan azt nagyon-nagyon szigorún megparancsolták.

Mindemellé nem látok a takonytól, a fejemet mintha betonnal öntötték volna ki, aludtam nettó két órát, le vagyok maradva a melóval, minden pórusomban por ül, és mindjárt fel kell keltenem a Kicsit, hogy elmenjünk gyalog a szélviharban a nővéréért az óvodába, csak azt nem tudom még, hogy húzom át a lekvárosbödön méretűvé kötözött kezén a kabátujjat.

Kicsit várom már az év végét, na.

* A dobogó második fokán az a video van, amit a férfi a háznál készített arról, ahogy az étkezőben éppúgy esik az eső, mint odakint. Nem volt ugyanis éppen tetőnk.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr4612042981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

isolde 2016.12.13. 15:37:20

jaj. együttérzésem, és jobbulást.

pallasmacska 2016.12.13. 15:38:15

Micsoda remek csajozós sztorit keríthet majd ebből, ha felnő, kicsit még kiszínezi, és jó is lesz. "És azt meséltem, amikor ágyúgolyóvel dekáztam kiskoromban és hadikórházba vittek?"
Jobbulást a kölyöknek és kitartást.
süti beállítások módosítása