marsbéli krónikák

Vinnyogás, vinnyogás, ürügy, mentegetőzés, azt gondolom erről. Kissé sarkítva annyi ez, hogy aki nem akar otthon lakni, az nem fog, a többi meg magyarázza a helyzetet. Amikor az egyetem után hazacuccoltam, három hónap után 30 ezer forinttal és finoman szólva is bizonytalan egzisztenciális…

Az egy dolog, hogy a katolikus egyház mereven ellenzi az abortuszt, szíve joga. De ami a legnagyobb gáz ebben, hogy egy európai országban bármelyik egyház ilyen szinten belepofázhat a törvényhozásba. Meg a kétszínűség, hogy az nem zavarja őket, hogy tízezerszám járnak át a nők a szomszéd országokba…

Sokan rühellik a nyomtatott és az egyéb sajtó számos termékében felbukkanó ún. Gyerekszáj rovatot, annak ellenére, hogy a gyerekek tényleg baromi vicceseket tudnak mondani. De leírva a legtöbbször mégis olyan béna és erőltetett. Ezt most csak azért szögezem le, mert nem bírok ellenállni anyai…

Bár mi nem Pesten élünk, de ilyen utcai edzőpályából már a mi kies kisvárosunkban is van vagy három. Meg a szomszédosban is. Ami igazán klassz bennük, hogy a gyerekeim (meg másoké is), ha ilyen is van a játszótér mellett, szarnak a gyerekjátékokra, irány a szabadtéri konditerem. Ilyenkor döbbenek le…

A férfi a háznál képes volt titokban felhívni telefonon azért, hogy hátha akkor otthagyom fél percre az éppen kavargatott süteménytésztát, amibe a beleevést szigorúan megtiltottam neki.* De én résen voltam, nem hagytam ott a tálat, inkább megkértem, hogy hozza oda nekem a telefont, amin az ő neve…