HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!
  • tapsiful: Nálunk a hullámos papagájban volt annyi életösztön, hogy amikor atkás lett, és undorító dolgokkal... (2017.03.24. 17:11) Kölcsön retriever, meg a többiek

Címkék

2004.02.23. 15:54 dívamacska

A macska igen okos állat. A mi kettőnk is gyorsan tanul, ha saját érdekeit tartja szem előtt. Hamar rájöttek például, hogy merőben fölösleges energiapazarlás reggelente az ajtóm előtt óbégatni amíg fel nem ébredtem, mert úgysem kelek föl csak azért, hogy beengedjem őket a szobámba. Amint megszólal azonban az ébresztőóra, felsorakoznak az ajtó előtt és rázendítenek. Tudják, hogy ekkor már csak percek kérdése, és belevethetik magukat az ágyamba, és azt is tudják, hogy a nyávogás - ami a macska félelmetes fegyvere - még közelebb hozza az ágyba vetődés kellemes pillanatát, ezért ilyenkor aztán mindent beleadnak. Ha egyszer bévül kerültek, esélytelen visszafoglalnom az ágyat, hacsak nem vállalom be a fejemen való ugrálás és a takaró alól kilógó testrészeim éles karmokkal történő megtámadtatása néma eltűrését. Márpedig nem vállalom. Reggel azért önkéntelenül is sikerült revansot vennem az egyik kis rémen. Kicsit el van dugulva a kád lefolyója, ezért hajmosás után még kábé tíz centi víz volt a kádban, mikor a macska szokásához híven (a kád tudnillik a ring szerepét tölti be a nagyobb macskabunyókban) elegáns mozdulattal beleugrott. Há-há! Édes a bosszú. Kivételesen nem sikerült neki olyan arcot vágni, mint aki pont ezt akarta csinálni. Csodálóim és rajongóim, valamint magam őszinte meglepetésére szombaton nem mentem el tornázni, hanem kivételesen inkább eltűrtem a macskák terrorját az ágyban, nehogy véglegesen fel kelljen kelnem és ne maradjon ürügyem az otthonmaradásra. Azért egy kicsit sikerült megszopatnom magam, mert tök fölöslegesen elvándoroltam egy - mint a helyszínen kiderült - fél éve nem létező állatpatikába, hogy aggkori vitamint vegyek beteg kutyámnak. Annyit azért megtehettek volna, hogy megszűntetik a honlapjukat. Kösz, élet. Másnap ismét belefutottam a jóba, mikoron is a legnagyobb ónos esőben vergődtem ki vidékre a családi kúriába, és még a kerítésekbe sem lehetett kapaszkodni, mert a rosszindulatúbb házőrzők megszimatolták, hogy eljött az ő idejük, és lesben álltak, hogy az egyensúlyukat kétségbeesetten megőrizni igyekvők karját letépjék, tőből. Hihetetlen életösztönömtől vezérelve sikerült hazajutnom, majd este vissza. Most pedig a szemerkélő esőben elindulok tornázni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr705333540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.