2004.03.19. 22:07 dívamacska
Rájöttem, mi zavar engem a tavaszban: hiába élvezem a meleget, a langy szellőt stb., folyamatos hiányérzet kínoz, mintha valami/valaki még kellene, hogy tényleg jól érezzem magam. Az a furcsa az egészben, hogy soha nem volt tavaszhoz köthető nagy szerelem az életemben (egyáltalán: nagy szerelem + én - ugyan kérem!), mégis szomorúságot és nosztalgiát érzek egy sosem volt hímnemű után, és ez kikészít. Ahelyett, hogy maradéktalanul örülnék és reménykednék, nem: én megtalálom a módját, hogyan csesszem el. Belegondolva, világéletemben megvolt bennem ez a furcsa érzés a jó idő beálltával. Már akkor is, mikor még a szórakozás csúcsát az esti tollasozás jelentette nagyanyámék háza előtt, a férfi szó jelentését pedig nem is ismertem. Csak azt nem tudom, mihez fogok kezdeni, mikor meglesz az áhított hímnemű, én pedig még mindig kínzó hiányérzettel szembesülök tavasszal. Igen, igen! Szeretnék ott tartani, hogy ez legyen a problémám!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr195333568
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.