HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!
  • tapsiful: Nálunk a hullámos papagájban volt annyi életösztön, hogy amikor atkás lett, és undorító dolgokkal... (2017.03.24. 17:11) Kölcsön retriever, meg a többiek

Címkék

2004.03.24. 16:42 dívamacska

Ma eszembe jutott életem nagy szerelme. Pontosabban csak az lehetett volna, ha nem vagyok pont olyan balfasz, amilyen. Felcihelődtem a vonatra, szokás szerint bepocoltam a büfékocsiba. Indulás után odalépett egy pasi, aki megkérdezte, leülhet-e. Igazából fel sem néztem az újságból, úgy mondtam, hogy igen. Darab ideje ültünk, mikor szemem sarkából érzékeltem (vagy csak női megérzés volt), hogy állandóan rámnéz, keresi a kontaktust meg ilyenek. Felpillantottam és belefutottam a leggyönyörűbb mosolyba, amit életemben láttam pasi arcán (azóta se). Végtelenül kedves, barátságos, kicsit félénk, de mégis határozottnak tűnő stb. Komolyan mondom, még a lélegzetem is elállt. Erre a sokkra természetesen csak egyféleképpen reagálhattam: anélkül, hogy visszamosolyogtam volna, határozottan visszamerültem a Kutyarevü című folyóiratba, de senki ne kérdezze, miről szólt. Egyetlen egyszer sem (!) néztem fel többet az út során! Szegény még kereste a tekintetemet (éreztem), de hál' istennek engem nem olyan fából faragtak. Hihetetlen akaraterőről tanúbizonyságot téve már éppen megint ránéztem volna (kb. másfél órával később), mikor megjelent egy ismerőse, aki többet le sem kopott. Az út hátralévő részében egy dologra tudtam gondolni: bazd meg, bazd meg, bazd meg. Mikor megérkeztünk, úgy szálltam le, hogy rá sem néztem (meglepő, mi?). Néha magam is elcsodálkozom, milyen erős nő vagyok. Nagy kár, hogy csak a káromra tudom érvényesíteni az erőmet.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr495333573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Seston · http://www.yahoo.com/ 2011.07.05. 15:15:42

That’s more than sniebsle! That’s a great post!

Journey · http://www.bing.com/ 2011.07.06. 13:51:33

Holy concise data bmtaan. Lol!

Nodin · http://www.yahoo.com/ 2011.07.08. 03:18:18

Ab fab my gdooly man.