2004.07.08. 09:40 dívamacska
Ma reggel háborút indítottam. Nem vagyok hajlandó tovább tűrni, hogy a Dívamacska már 6-kor rázendít az ajtóm előtt, és addig nem hagyja abba, amíg be nem jöhet. Abba még belenyugodnék, ha csak bejönnének, és aludnánk tovább együtt. De hogy 10 perc hentergés és hasvakartatás után elkezdenek hangosan dűteni-borítani, ki-be rohangászni meg verekedni, azt nem. Szóval ma reggel - miután 20 percen keresztül sivalkodott az a megátalkodott dög - párnával a kezemben kirontottam a szobából, és a lakás túlsó végéig kergettem, meg persze kiabáltam is hozzá. Általános megdöbbenés a macskák részéről. Alig csukódott be mögöttem az ajtó, a Dívamacska újrakezdte, nyilván valami tévedésnek vélte az egészet. Ötször rontottam ki Zrínyi Miklósként, mire megértette, hogy ez bizony nem fog abbamaradni. A további terveim között szerepel, hogy leszoktatom arról a szokásáról, hogy alighogy leteszem a seggem a budira, felugrik az ölembe. Komfortosabb szaráshoz vagyok én szokva kérem, nem elég, hogy így olvasni sem tudok, de még vele is foglalkozni kell. A kis perverz.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr395333727
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.