marsbéli krónikák

Nincs kedvem ehhez a hétvégéhez. Pocsékba megyek, szépségem elillan. Hétfőre lehet, már a mellem is lógni fog. Kicsi, de lógós lesz. A legjobb kombináció.

Szegény halaknak persze ez is szopás, hozzájuk senki nem bújik, a vizük meg egyre hidegebb. Javasolom majd nekik, hogy ússzanak gyorsabban.

Nagyon hideg van otthon a szobámban, még nem fűtünk, így pokrócba csavarva ülök a gép előtt, a Dívamacska felszalad a pokrócon, bebújik alá, és úgy fekszik a combomon, hogy a pokróc tartja a seggét, különben leesne, de így teljesen el tud bújni, helló, mondom, ha felhajtom a…

Ni, péntek van. Kotródjunk már haza.

Most már a torkom is fáj.

Oly rosszul vagyok. Vettem reggel dobozos zöld teát, ittam belőle egy kortyot, és most oly rosszul vagyok...fémmel vonja be az ember száját, azt meg gyűlölöm.

Szombat délután macska-szarka harc volt a tetőn. A macskák ugye ketten voltak, szarkát hármat láttam - nem tudtam rendesen kidugni a fejem a tetőtéri ablakon -, de lehettek négyen is. Eddig is tudtam, hogy a szarka igen lármás madár, de ezt a műsort szerintem még a szomszéd…

Mikor a Dívamacska kidugta a fejét a monitor mögül, és nagy kortyokban inni kezdte a kis tálban elhelyezett, mandulával töltött olívabogyók sós levét, nagyon meglepődtem, hogy szereti az ilyesmit, de szerintem a saját gyomrát is meglephette, mert pár korty után leugrott a földre…