marsbéli krónikák

Hah, és a Dívamacska is öngyilkos akart lenni; reggel bemászott a mikróba. Még jó, hogy az ajtót nem tudja magára zárni.

Voltam a bolhán, ahol vettem kettő műanyag malacot, egy macskás bögrét (mert megsajnáltam a nénit), egy komplett eszcájgot egy cigánytól és egy cannabismintás púdertartót. Már megérte felkelni.

Végtelenül elveszettnek érzem magam. Be kell látnom, hogy a jellemem nem teszi lehetővé, hogy elég erősen kötődjek a megfelelő emberekhez, akik nem a család. Nem mintha a nem megfelelőekhez annyira.Tehát egyedül fogok megdögleni. Ez már biztos. Hát ennyi.

Mindenkit figyelmeztetek, hogy egy perc múlva hisztériázni kezdek. Itt. Óra indul.

Atyavilág, van egy támogatója is!

Úgy látom, ez a coccolino dolgo kezd önálló életre kelni. Lehet, kampányt indítok, mert igencsak úgy tűnik, hogy csak ellensége van a c. medvének. Transzparens-ötleteket a kiadóba!

Aszongya a rádió: Friday I'm in love! És én, és én, velem mi lesz?

Egy darab idegennel sikerült kommunikálnom. Mindenki fejlődőképes.

Ó, jaj, mehetek idegenekkel barátkozni.

Mélyen magamba néztem, nem csak az irigység szól-e belőlem, mert a c. medvének elég az öblítő illata az orgazmushoz, nekem meg nem. Rájöttem viszont, hogy nála - szerepénél és funkciójánál fogva - valószínűleg kizárólag az öblítővel létesített bármilyen kapcsolat…