Nagyszerű dolog a költözés. Indításnak fennragadtam egy szekrény
tetején, de felfelé másztomban előbb még arconrúgtam szegény
kolleganőmet, aki a széket tartotta. Persze teljesen feleslegesen
másztam fel, mert hiába hasaltam le és nyújtózkodtam inamszakadtáig a
szekrény mögé lefelé, ahová okosan bedobáltuk a széthajtott dobozokat,
éppen csak ujjheggyel értem el őket. Tehát mégiscsak el kell húzni a
szekrényt. Ahhoz viszont előbb le kell jönni. De hiába forgolódtam,
képtelen voltam felvenni azt a testhelyzetet, ahogyan felmásztam,
ráadásul a Dívamacska is feljött - ki nem maradna semmiből - szóval
ketten lóbáltuk a lábunkat. Ugorj, biztatott A., nem merek. Nagyon
magas. Végül oda kellett tolnia egy kisebb szekrényt, hogy le tudjak
jönni, tiszta égő, kábé egynyolcvan magas az egész. Most tartok ott,
hogy a nagy dolgok el vannak pakolva, és mindent beborítanak az Izék
meg a Bigyók, amikből rengeteg van, mi több, amit elrakok, kettő jön a
helyébe, szóval annál a fázisnál vagyok, amikor tétova balfaszként
topogok egyik szeméthalomtól a másikig, mindenhol odébbteszek valamit,
de semmit sem dobozba, képtelen vagyok uralni a káoszt, de gyűlölöm ezt.
2005.05.07. 14:51 dívamacska
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr15334104
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.