marsbéli krónikák

"Az est fénypontját, mint mindig, a fiatal hölgyek önálló fogalmazványai képezték. Sorba jöttek az emelvényre, megköszörülték torkukat, elővették szalaggal átkötött fogalmazványukat, és nekiláttak a felolvasásnak. Nagy gondot fordítottak a szép kifejezésekre és a hangsúlyra. A témáik ugyanazok voltak, melyeket anyáik, nagyanyáik és kétségen kívül talán talán egészen a keresztes hadjáratokig visszamenőleg minden nőnemű ősük kidolgozott: 'Barátság', 'Emlékezés régi jó napokra', 'A vallás a történelemben', 'Az álmok országa'...'Egy szív vágyai' és hasonlók.... Az első fogalmazvány, amelyet felolvastak, a következő hangzatos címet viselte: 'Ez hát az élet'. Az olvasó talán el tud viselni belőle egy részletet: "Milyen boldog érzésekkel néznek ifjonti kedélyek az élet elkövetkezendő örömei felé. A képzelelt élénk munkában van, a jövendő rózsaszínű örömeit festi álmaiban a fiatal szépség elé, aki az ünnepélyesen hömpölygő tömegben látja magát, amint bámulják; eszményi alakja hófehér ruhába burkolva a vidám tánc hullámain suhan tova, az ő tekintete ragyog legszebben, az ő lépése a legkönnyebb az egész vidám társaságban! Gyorsan iramlik tova ilyen csábálmok közepette az idő és közelg a beteljesedés órája, amelyben a paradicsom kapui, melyet életnek neveznek, ünnepélyesen kitárulnak a boldog álmodozó előtt. És aki belép, úgy néz mindenre, mint csudálatos tündérálomra. Minden jelent csábítóbb, varázslatosabb, mint az előző volt. De ah! Ragyogó külső mögött hamarosan felfedezi a hiúságot és ürességet. A hízelgés, mely egykor elbájolta lelkét, most durván hangzik fülébe, a bálterem elvesztette varázsát és megrongált egészséggel és keserű szívvel elfordul mindentől, abban a meggyőződésben, hogy a világi örömök nem tudják kielégíteni a lélek vágyakozását."