marsbéli krónikák

Elmegyek én már haza; az előbb három percen át bámultam a monitort és próbáltam rájönni, hogy mit jelenthet az a mondat, hogy a kockázat az élet fűrésze.

Veszedelmes dolog bizony a macskák orvosi célból történő altatása. Emlékszem, mikor Szvetozárt gyermekei születését követően ivartalaníttattuk, és a műtétet követően otthon ébredezett. Teljesen kábának és mozgásképtelennek tűnt, és mikor két perccel később a kosarára…

Újabb teszteredmény: "Kíméletlen, egyenes ember...akit mások cinikusnak is tarthatnak." Ez speciel igaz. De szerintem nincsen ezzel semmi baj. Azért én sem vágok mindenki arcába mindent, amit gondolok. Nem őrültem meg, a kutya nem állna velem szóba egynél többször.

Folytatódjék hát sorozatunk életem legszebb bókjairól! A minap akadt kezembe egy levél, benne a szívhez szóló sorral: "...megbaszott engem magával ez a tetves élet." Tény, de nem én tehetek róla.

Van a nappaliban egy rejtélyes alkotmány, egy téglából (!) rakott virágtartó vályú, melynek tetején ocsmány padlószőnyeg fut körbe. A Dívamacska tegnap ezzel a virágtartóval bonyolódott szörnyű küzdelembe: ráugrott, átölelte a falát, és minden karmával belekapaszkodva…

Egyébként: Voltpasi hétvégén elcuccol a gazdájától. Mégiscsak nagyon rövid volt az a póráz. Örülök, hogy megjött az esze.

Hú, de rossz ez, mintha elevenen nyúznának.

Megint csak le a kalappal az óvónők előtt. Harminc kiscsoportos óvódás tömegközlekedtetéséhez képest kommandósnak lenni és holmi terroristákat leszerelni smafu.

Ja. A krokodilosok meg bekaphatják.

Egyre jobb ez a nap...jó hírek, szép idő, laza fröccsök.