marsbéli krónikák

A Dívamacska magára haragította a lakóközösséget. Éjszakára nem került elő, viszont valaki becsukta a lépcsőház ajtaját, nem tudott bejönni, ezért mikor kora reggel kimentem, már valószínűleg órák óta üvöltött torkaszakadtából az udvaron, hallottam is, amint egy munkába…

Az összes, ismétlem, az összes rohadt barom, aki minden egyes mondat után egy vagy több felkiáltójelet tesz, nézzen magába két kibaszott percig, és tegye fel a kérdést: miért is érzem ezt az ellenállhatatlan késztetést az összes többi írásjel negligálására? A…

Kezd kurvára elegem lenni abból, hogy festékkipárolgásban pácolódom egész éjjel, lakkgőzt szippantok reggelente, nincs egy nem büdös ruhám, sőt, már festékszagút szarok, ami azért durva nehézfém-akkumulációt sejtet, de persze lehet, hogy az érzékszerveim bolondultak meg,…

A festők hál' istennek pár napon belül befejezik a munkát, így van remény a macskák túlélésére, akik több alkalommal messzire rúgták a pöttyöst a szakiknál, például loptak az ebédjükből, átgyalogoltak a friss festésen, majd kabátokon tértek nyugovóra. Csak rájuk ne…

A pofám majd leszakadt, mikor néztem a tévében azt a szegény Mikulást, akit iderángattak Lappföldről, aztán senki nem ment ki elé a reptérre. Ott üldögélt csórikám egy padon, míg egy család haza nem vitte magához. Suttyó bunkó ország ez, már a Tüskeváron sem csodálkozom.

Öcsivel elkezdtünk tréningezni a következő olimpiára. Ha este otthon vagyok, kirakok neki egy lavór meleg vizet, hadd gyakoroljon. Mindig és azonnal belemászik, üldögél meg forgolódik benne, kergeti a lebegő szőreit, de már van egy-két úszáshoz hasonlító mozdulata, szóval…