Leleményes a mi népünk! - rikoltotta apám a telefonba, mikor felhívott, hogy elújságolja egy fantasztikus problémamegoldás történetét. Az egész azzal kezdődött, hogy egy boltban szemrebbenés nélkül rám sóztak egy olyan mosdókagylót, melyhez nem lehet megfelelő méretű valamilyen szerelvényt kapni. Miután szakember sógorral felszerelkezve visszamentünk alkatrészért, csak a vállukat vonogatták, hogy próbáljunk máshol venni, mert nekik van ugyan olyan különleges méretű izéjük, de az egy másik típusú mosdóhoz tartozik, külön nem adnak el belőle. Nyilván sehol nem lehetett kapni ilyet, egy hozzáértő szerint az egyetlen esély, hogy esztergáltatunk egyet, mert minden mosdóhoz ugyanaz a kurva szabványméret van, leszámítva persze az enyémet. Na persze, majd esztergáltatok. Sógor régivágású szakember, rögtön kitalálta a megoldást: meg kell vesztegetni a bolt raktárosát, hogy egy kisebb összegért bocsásson rendelkezésünkre egyet a másik mosdóhoz tartozó szerelvények közül. Így hát ma reggel apám, prof. dr. XY egyetemi tanár és sógora vesztegetési céllal bevonultak a boltba. Ahol nem volt bent a raktáros. Pillanatokon belül megszületett a B terv: apám holmi kérdezősködéssel (bizonyára remekül alakította a semmi gyakorlati dologhoz nem értő értelmiségi szerepét, amiben nagy segítségére lehetett a szakáll, a szemüveg és az egzaltált arckifejezés) elterelte az eladók figyelmét, míg sógor belopakodott a megfelelő kiállítóboxba, az ott lévő mosdóból kiszerelte a nekünk kellő alkatrészt, cserébe pedig ott hagyta a rosszat. Amit szintén ők sóztak ránk. Ezt hívják igazságszolgáltatásnak. Büszke vagyok a családomra, de mindig megdöbbent, hogy mennyire tudják élvezni az ilyen helyzeteket. Mind börtönben végezzük egyszer, mert persze az alma nem esik messze a fájától.