marsbéli krónikák

Csak még azt szeretném mondani, hogy a kibaszott cipőgyártók milyen ötlettől vezérelve beszéltek össze (mert ez frankón összeesküvés, az ziher), hogy idén tavasszal minden lányos cipő a friss gyermekszar különböző árnyalataiban kell hogy játsszon? Ha többféle színből…

Az meg milyen dolog már, hogy elzarándokolok a moziba, hogy szép férfit lássak, erre az egész filmben végig maszk van rajta, napszemüveg meg kapucni. Egyszerre. Kösz, élet.

Ebédnél a kajaosztó fiú megjegyezte, hogy diétázom-e. Nem tudtam, mi az égőbb, bevallani vagy letagadni. Én mindenesetre simán letagadtam, és holmi tavaszi méregtelenítésről makogtam valamit magyarázatképpen, hogy miért nem oldalast eszek pacallal, ahogy szoktam. Nem tartom ugyanis…

A Dívamacska mind kövérebb, de sajnos még nem annyira ormótlan és nehéz, hogy ne tudna felkapaszkodni a harmadik polcra, és lelopni onnan az olvadni kitett májat.

Arra azért kíváncsi lennék (és ki is fogom deríteni, az kurvaélet), hogy az állítólagos barátaim mégis miket meséltek rólam annak az embernek, aki nagyon megdöbbent, mikor élőben meglátott, mert mint bevallotta, odáig azt hitte, hogy én egy rastás hajú faszi vagyok. Na, szép.