marsbéli krónikák

A lábamat úgy rakom keresztbe, hogy megfogom a jobb lábamat térd felett, és kézzel átrakom a másikon. Szörnyű jószág ez a ló.

Ma életemben először lovagoltam. Mármint lovon. Húsz percet összesen, de már most alig tudok ülni, ez borzasztóság. Eleinte egész jó volt, de aztán nem találtuk a ritmust, a ló meg én, és gyönge harmat is vagyok nehéz seggel, szóval küzdelmes hétvégék előtt állok, mert…

Én a magam részéről két napra átmegyek a szlovákokhoz, ott még izgalmasabb most egy magyarnak. És ott még mindig szimpatikusabbak az emberek, bár egy hete még nem így gondoltam, de tudni kell felülbírálni magunkat.

A Dívamacskában az is a jó, mikor az ember szorosan a két kezébe veszi a fejét, két ujjal hátrasimítja a füleit neki, hogy csak a kis arca látszik ki, aztán odadugja az orrát a Díva nedves orrához, és fenyegetően az arcába sziszegi: "Na most ugassá', kisköcsög."…

Előkerült a nyüves. Pont a kocsmába iparkodtam, mikor utánamszaladt nyávogva a kapu alatt. Valahol bezárva tölthette az elmúlt napot, mert riadt arckifejezést és hátracsapott füleket viselt. Ma vagyok 30 éves. Ez rettenetes.

A Dívamacska lassan 24 órája eltűnt. Sosem megy el pár óránál hosszabb időre.

Őszintén szólva engem a jelen, veszélyben a haza (hát persze)  típusú pillanatban az aggaszt a legjobban, hogy eltűnt a Dívamacska. Remélem, csak alszik valahol.