Nem mellesleg pedig már három napja fogyókúrázom, de persze tavaszi méregtelenítésnek hívom, mert az kevésbé égő és jobban bele tudom tuszkolni az imidzsembe. Sikeresen belerángattam a főnökömet is a projektbe, akivel pedig mindig nagy harcostársak voltunk az adjon-egy-adag-káposztás-tésztát-a-körömpörkölt-mellé típusú akciókban a menzán. Ma ebédre sikerült kizárólag salátát enni valami négyzetesre préselt pozdorjával (hogy jobban csússzon), hát lettünk is olyan kurva rosszul mind a ketten, hogy a főnököm konkrétan kétszer hányt, és nekem is baromira fájt a gyomrom. Én mondtam, hogy nem lehet csak úgy ukkmukkfukk átálni a pacalról a reszelt répával kevert rukkolára (fúj), és igazam is lett. Kellett volna egy kis húst hozatni. Mindenesetre sört négy napja nem ittam, mindannyiszor könny szökik a szemembe a büszkeségtől, ahányszor belenézek a tükörbe. Amint visszaférek a kedvenc nadrágomba, megeszek egy zsírral bekent malacot, és utánadobok egy kocka sört.