marsbéli krónikák

Egy pók két és fél méter hosszú szállal összekötötte a hibiszkuszom egyik levelét a plafonnal. Nagykaliberű vállalkozás szagát érzem.

A Dívamacska szomorúan kuporog a bárszéken (én is mindig elszomorodok, ha ott látom kuporogni, mert a fehér huzat nem túl hálás a fekete szőréért), ezért odamentem hozzá, lehajoltam, és mondtam neki, hogy utyuliputyuli, de majdnem szemen köpött. Tiszta anyja, meg kell zabálni.

Lemostam a fél ablakot (a felső része nem érdekel, az nincs szemmagasságban). Most csukott szemmel járok a szobában, mert nem bírom a fényözönt, függöny meg nincs.

A mai taxisofőrrel viszont legott összerúgtuk a patkót, mert furcsának találta, hogy egyedül elmegyek kocsmázni, és kijelentette, hogy ha az ő barátnője lennék, ez nem fordulhatna elő. Persze kinevettem, és mondtam is neki, hogy egy ilyen ukáz bejelentése után pakolhatnád a…

Megöl a kíváncsiság, hogy ki dugja a Horváth Ágnest. 

Gyanútlanul elmentem ebédelni, és mire visszajöttem, ez a tetves gép az utolsó betűig eltüntette a mai munkám. Hogy dögölnél meg. Azt hittem, jóban vagyunk, de ha háború kell, akkor legyen háború.

Beszálláskor már szimpatikusnak tűnt a taxisofőr, és igazam is lett, mert két perc múlva már CPG-t óbégattunk együtt.

Július öttől tízig hőhullám Berlinben.

Tegnap pont sikerült elkapnom a South Parkból az egyik kedvenc részemet, mikor tánccsoportot alakítanak, amibe bevesznek egy emóst és egy kacsát is. Ahányszor látom őket együtt táncolni, mindig öröm költözik a szívembe.

Nem lehet, mindenki megnyugodhat. Nyomás csilisbabot zabálni székelykáposztával.