marsbéli krónikák

"I know the alphabet. Maybe I could be a writer."

Cheshire cat grin on my face.

Így hát végül a DM-ben törött el a mécses, pont mikor a macskakajás polcnál álltam, gondoltam is, milyen szánalmas ez már, bőgve macskakonzerveket halmozni bevásárlókosárba, micsoda szerencse, hogy nincs itt egy szemfüles se, mert lehettem volna a youtube sztárja öt percre, na az…

És noha hónapok óta tudtam ezt és készültem rá, hovatovább már vártam, hogy legyen vége ennek az egésznek, mert elegem volt a kínlódásból és a bizonytalanságból, de most, hogy kimondtuk a végét, azért kurva szar, mert mégiscsak beletoltunk x évet meg kurva sok melót, szóval…

Tény persze, hogy sokkal nagyobb örömmel ugrok önként a sötétbe most, mint hogy fél vagy egy év múlva lökjenek ugyanoda. Attól persze még senki ne szóljon hozzám.

Hát akkor ennyi volt.

Olyan hihetetlenül romantikus részt láttam ma az Earl-ben, hogy el sem hiszem. Ezt nevezem én művészetnek.

Frankenstein kutyájára is rájár a rúd, öcsém most mesélte, hogy csórikám megcsúszott a jeges lépcsőn felfelé igyekeztében, és olyan ügyesen csúszott el, hogy a segge beszorult a korlát alá, úgy kellett khúzni, majd feltuszkolni a maradék fokokon. Gyorsan be is kotort a házba,…

Most, hogy hamarosan vastag jégpáncél borítja az utakat, nekem természetesen ki kellene mennem valahova Kőbánya végére a nyolcszögletű akváriumomért.

Ezredszer is mindig rácsodálkozom, ez a Radiohead milyen kurva jó, aztán ha meglátom Thom Yorke képét, ezredszer is mindig rácsodálkozom, ez a szegény ördög milyen kurva ronda.