Az előző részek tartalmából: januárban szülök egy gyereket, ennek örömére augusztusban a férfi a háznál tisztességes asszonyt csinál belőlem, de csak szűk körben, mert egyrészt nincs pénzünk cécóra, másrészt mindketten rühellünk szervezkedni, harmadrészt meg milyen dolog lenne már, hogy egy rohad felest nem ihatnék meg nyugodt lélekkel a saját lagzimon, plusz a megesett lányok inkább húzzák meg magukat (szándékosan ejtettünk ugyan foltot a becsületemen, de mindegy). Mindezzel párhuzamosan a jövendő férj munkahelye megszűnt, múlt hét óta munkanélküliként tevékenykedik, én pedig egyfolytában rimánkodok neki, hogy most már muszáj vennünk egy necc atlétát, amiben egész nap vedelheti az olcsó sört a tévé előtt, de mereven elzárkózik, pedig a testalkata (lásd sörhas) és a kopasz feje meglenne hozzá. Anyám az első unokás nagymamák minden idegőrlő szimptómáját produkálja, egy komplett falu nem lenne képes annyi gyümölcsöt megenni, amennyit nekem kéne szerinte, és legszívesebben sofőrt fogadna mellém, hogy ne szaladgáljak ebben a nagy melegben. Mondjuk ez nem lenne olyan rossz.
Sanszos továbbá, hogy felbukkantak Cirbolya gyerekei, de nem hagyják magukat megfogni, az anyjukat pedig sehol sem látni. Csóri Sztón hadnagy meg egyedül maradt, miután szegény felügyelő úr rejtélyes papagájbetegség következtében elhunyt. Pedig bevittem az egzotikus állatok tanszékének rendelésére is (előttünk egy teknős várt műtétre, utánunk egy vadászgörény következett, és a környékbeli tengerimalactartók mind a váróban röffentek össze), de nem tudtak segíteni rajta.
Nagy vonalakban ennyi. Megdöglök egy szál cigiért. De legalább a mellem nő.
