marsbéli krónikák

Sosem voltam egy szilveszterezős típus, de az érzés, hogy már megint csak én nem ihatok, mert terhes vagyok, plusz sofőr, heves vágyat ébresztett bennem az azonnali szilveszteri berúgásra, így meg is fogadtam, hogy jövő ilyenkor, amikor már se nem szoptatok, se terhes nem leszek, lepakoljuk a gyereket valamelyik nagyszülőnél, én pedig oly módon iszom magam eszméletlenre, mint Banderas felesége a 4 szobában, mire a férfi a háznál csodálkozva kérdezte, hogy de hát akkor nem követjük az ír módszert (vagy terhes vagy, vagy szülsz, vagy szoptatsz, vagy egyszerre mindhárom), de nem, erre nem vagyok hajlandó. Ez az elhatározásom csak megerősítést nyert, amikor hajnalban hazafelé fuvaroztam az italos népeket, és a férfi a háznál mellettem Bánhidi László hangját utánozva utasítgatott, miközben direkt böködött is, hogy hergeljen, én meg ordítottam vele, hogy ne baszogassom vezetés közben, mert vele ellentétben nekem csak két hónapja van jogsim, sötétben pedig alig látok valamit, inkább csak megérzés útján érzékelem az utat. Ha nem ihatok hamarosan egynél több sört, végleg elveszítem a humorérzékemet.