Amióta van ez a hőség, az életünk a vegetálás felé tendál. Semmit, de konkrétan semmit nem tudunk csinálni kint. Lehúzott redőnyök, sötétség, ventillátor, és a gubbasztás a négy fal között hatig, amikor a nagyot leviszi az apja fürdeni a Dunára, én meg kimerészkedek a kicsivel meglocsolni a kertet. Se séta, se játszótér, se játék a kertben, totál nihil. Még jó, hogy a bölcsi már elkezdődött megint, legalább délelőtt van valami változatosság a nagynak, van társasága. Ennél még télen is több mindent lehet csinálni. Tartok tőle, hogy röpke tíz év múlva már felnőtt, gyerek egy emberként fogja gyűlölni a nyarat, leszámítva azt a néhány szerencséset, aki az egész évszakot egy medence mellett tudja tölteni.