HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

Majd én is süket leszek, amikor neked meg az autó kéne

2016.10.13. 22:04 dívamacska

Na, ezt tökéletesen átérzem. Nekem még az megy az agyamra, hogy évek óta papagáj üzemmódban nyomom. Csak mondom és mondom, szépen, ezerszer, és leszarják. Ott állok felettük, mondom, ne csináld, csinálják. Csakazértis. Néha leordítom a fejüket, néha csak nézek gutaütötten, néha átmegyek katatónba, csináld, leszarom, öljétek meg egymást. Néha zsarolok: ha te nem teszed meg, amire kérlek, engem sem fog érdekelni, amikor kakaóért nyüsszögsz. Néha magyarázok. Elmondom, hogy nekem sem jó folyton mások élete felett gyámkodni, és a hátam közepére nem hiányzik két további ember helyett gondolkodni, előrelátni és irányítani, de néhány évig még sajnos muszáj. Üveges tekintetek. És csinálják tovább az akármit, amit nem kellene, vagy nem, amit kellene.

Aztán tiszta és nyugodt pillanataimban* rájövök, hogy ez így nem annyira rossz azért. Sokkal nagyobb gáz lenne, ha mindig minden szóra engedelmeskednének. Ha nem munkálna bennük olyan erejű kíváncsiság, hogy inkább bevállalják a leüvöltést, de akkor is tudni akarják, mi van a baba belsejében és hogy meddig lehet kitolni a kisautót az asztal szélére leesés nélkül. Rossz lenne, ha nem lenne bennük makacsság és kitartás, ha nem tudnának annyira belemerülni a játékba, hogy észre sem veszik, hogy már megint úszik a fürdőszoba. Ha nem hinnének az elképzeléseik helyességében és nem akarnának mindig mindent kipróbálni. Végül is felnőttként ilyennek szeretném látni őket: akiknek vannak ötleteik, mernek megpróbálkozni velük, a saját fejük után menni, szembefordulni az álmaikért bárkivel. Ha pofára esnek, az se baj, majd próbálkoznak ismét.

Persze most sokkal egyszerűbb lenne nekem, ha kis kézi vezérlésű robotok lennének, akik rögtön csinálják, amit mondanak nekik, és nem kell semmit nyolcszor elmondani, mire eljut az agyukig, csak mert éppen halaszthatatlan vizsgálnivalójuk akadt egy idegen gyerek biciklijén, vagy mert muszáj végigkísérni egy csigát, amíg megkerüli a pocsolyát, és közben persze rohanni kellene velük úszásra. Az én dolgom sajnos az, hogy észben tartsam, hogy öt perc múlva kezdődik az úszás, az ő dolguk meg az, hogy minden érdekességre nyitott szemmel járjanak. A kettő naponta ezer konfliktusban csattan ki, nem is lehet másként.

Most úgy gondolom, így van jól, de csak mert már lefeküdtek és el is aludtak.**

* Egyik gyerek sincs a közelemben.

** Akkor persze anyáztam, amikor azért kellett bemennem, mert a Kicsi szerint a Tigris fázott, és pólót kellett rá húznom. Az agyamra mennek az ötleteikkel. De ha én próbálok úgy tenni, mintha a plüssállatok élnének, megvető pillantás kíséretében felvilágosíttatok, hogy ez csak egy plüssállat.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr911803661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sulemia · http://sulemia.freeblog.hu 2016.10.15. 12:02:16

de jó ez
(én olyan kézivezérlésű voltam)