HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!
  • tapsiful: Nálunk a hullámos papagájban volt annyi életösztön, hogy amikor atkás lett, és undorító dolgokkal... (2017.03.24. 17:11) Kölcsön retriever, meg a többiek

Címkék

Családom és egyéb

2017.03.06. 21:39 dívamacska

És azt mondtam már, hogy most már törpenyulunk is van? Egy miniteddy, kosorrú, lógófülű állat, akinek a frizurája egy az egyben olyan, mint David Bowie-nak volt a Fantasztikus labirintusban, Koboldkirályként. Az állatorvosnál* látta még a férfia a háznál a papírt, hogy a régi gazdái új gazdát keresnek a nyúlnak. Rögtön nagyon megörült neki, én meg rögtön nagyon nem,** úgy összevesztünk ott helyben a pultnál, hogy a recepciós csaj nem győzött hova nézni, végül én elviharzottam, hogy akkor inkább busszal megyek. Néhány óra gondolkodás után azt szabtam feltételül, hogy akkor jöhet a nyúl, ha szobatiszta. Az volt.

Az első utunk az orvoshoz vezetett vele (where else?), mert annyira elhanyagolt volt, hogy háromcentisek voltak a karmai és nem látott ki a szőrtől. A fazonírozás után nagyon megélénkült, roppant cuki, fent lakik az emeleten, a ketrece ajtaja mindig nyitva, jön-megy, kifejezetten társaságkedvelő, lop a gyerekek almájából és ügyet sem vet a macskákra, akik mijafaszez tekintettel a pofájukon laposkúszásban keringenek körülötte***, ha pedig megfordul, hanyatt-homlok menekülnek. A lépcsőn még nem tanult meg lejönni, de szerintem ez is csak idő kérdése. Az eredeti neve Müzli volt, de a Nagy kijelentette, hogy az nem jó név, és átkeresztelte: így lett a nyúl Csillagmüzli. Vagy ahogy mi hívjuk, Csé Müzli.

* Ahová mi hazajárunk, mint tudjuk. Mostanában azért, mert a Raktárosról kiderült, hogy leukózisos, ami gyógyíthatatlan, viszont legalább fertőző, így az összes maradék macskát szűrni, majd oltani kellett (összevissza valami nyolcvan rugó volt a gócpont kúrájával együtt, bagatell összeg), a Raktáros pedig élete végéig csak veseelégtelen macskák számára kifejlesztett gecidrága tápot ehet, amit dugdosni kell a többiek elől.

** Négy macska, egy vadászkutya, egy csőrdegenerációban szenvedő papagáj meg az egyébként is horribilis állatorvosi cehek mellé pont még egy dísznyúl hiányzik nekünk, gondoltam én elsőre. Igazából most is ezt gondolom, de mivel alapvetően én is szeretem, ha sok állat van a házban, túl tudok lendülni ezen.

*** Kivéve Lászlót, aki soha, ismétlem, soha nem megy fel az emeletre, így még egyszer csak találkozott a nyúllal. Szörnyen rigolyás egy állat az is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr7712318467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.