HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!
  • tapsiful: Nálunk a hullámos papagájban volt annyi életösztön, hogy amikor atkás lett, és undorító dolgokkal... (2017.03.24. 17:11) Kölcsön retriever, meg a többiek

Címkék

Ne nyúlj hozzá, megharap!

2017.03.09. 13:48 dívamacska

Vagy megkarmol, vagy megnyal, vagy elkapsz valamit. De biztosan árt neked. 

Nálunk az oviban van például egy macska. Nem az ovié, szemben lakik, de annyira társaságkedvelő állat, hogy folyton az ovi előtt vagy az udvarán lebzsel, és szabályosan leszólítja a népeket egy kis simogatásra. A bundája csillog-villog, van nyakörve és kifejezetten kis termetű állat, egy szóval, messziről ordít róla, hogy nem egy betegségektől szenvedő kóbor jószág, és nem is a cakkozott fülű, félszemű, bivalyméretű, kisebb kutyákat keresztben lenyelő vad kandúrok sorát gyarapítja. És mégis, szinte minden alkalommal van legalább egy anyuka*, aki gyakorlatilag a gondolattól is pánikba esik, hogy a gyereke megsimogatja ezt a macskát**, és már messziről ordít neki, hogy nehogy hozzáányúúúlj! Rángatja el a kölykét, aki barátkozna az állattal, fúj, megkarmol, koszos leszel, elkapsz valamit! Meneküljünk!

Én nagyon sajnálom ezeket a gyerekeket. Az állatok hihetetlenül sokat tudnak nyújtani, és ezek a szülők azt ültetik el a gyerekük fejében, hogy az állat egy potenciális veszélyforrás, egy rosszindulatú, mindig ártani készülő gonosz, aki a legjobb esetben is valami halálos kórral fertőzi meg a hozzáérőket. (Pedig lenne rá egy nagyobb összegem, hogy az emberek sokkal többet ártanak egymásnak, és sokkal több betegséggel fertőzik meg egymást, mint az állatok.) Ott vannak például a sógornőmék, akiknél négyből három gyerek fóbiásan retteg a kutyáktól, a negyedik csak azért nem, mert még túl kicsi hozzá, de szerintem max egy év, és eltanulja ő is. Teszik mindezt úgy, hogy soha egyiket sem harapta meg kutya, szerintem életükben hozzá sem értek egyhez sem. De egész életükben azt szívták magukba, hogy az állat egy felesleges, koszoló, veszélyes izé és az anyjuk jó sokszor el is szokta mondani a fülük hallatára, hogy hát igen, sajnos, az ő gyerMekei (brrr!) rettegnek a kutyáktól... Hát nem csoda. Én meg kurvára kezdem már unni, hogy egy kész tortúra beengedni őket a házba, hogy képtelenség megrendezni egy családi összejövetelt a kertben, mert a gyerekeik hisztériás rohamot kapnak, ha a Szetter tíz méternél közelebb kerül hozzájuk. A Szetter! A világ legszelídebb kutyája! Hát én előbb harapok meg bárkit, mint az a kutya. Kinek jó ez, most komolyan?

Nem kell szeretni az állatokat, nem kötelező tartani egyet sem. De úgy beállítani őket, mint veszedelmes szörnyeket, az egész egyszerűen szemétség a gyerekkel szemben. Nem csupán megfosztja annak a lehetőségétől, hogy megismerje az állatokat, és maga dönthesse el, érdeklik-e őt, de teljesen felesleges problémákat kreál - a környezet számára is - és alaptalan félelmeket ültet el benne. Erősen gondolkozom rajta, hogy elmegyek a falig, és többé nem leszek hajlandó megkötni a Szettert, aztán meglátjuk, mi lesz.

* Nem szeretnék hímsovinisztának tűnni, de az állattól pánikolást én még csak nőktől láttam. 

** Igen, vannak allergiás gyerekek. De egy olyan gyanúm is van, hogy az a kisebbség.

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr8012324999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Renáta Leica Sunday 2017.03.09. 21:46:13

Szuper iras ! Koszonom :)

(2 nemet dog gazdija )

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll 2017.03.09. 22:06:12

Mint 5 kutty gazdája mondom. Bravó, jó írás!

John Doe3 2017.03.10. 08:48:59

Kedves Poszter,
harapott már téged meg úgy kutya, hogy utána végig kellett csinálni a Zagreb-protokollt? Vagy szeretnél ilyet a gyerekednek? Szerintem ez az igazi szemétség.

puddin 2017.03.10. 09:27:11

ja igen, és ezt úgy lehet ugye elkerülni, hogy utálod az állatokat. még véletlenül sem úgy, hogy már kicsi korában megtanítod arra a gyereked, hogyan kell egy kutyával/macskával viselkedni. ijesztgeted, mert attól minden királyabb lesz és nem kell majd a zagreb protokoll? vagy lehet mégis pont akkor fog kelleni, mert a kölyök valami hülyeséget csinál félelmében és pont azért harapják meg. nem kell szeretni az állatokat de pont ez a hozzáállás az, ami a legtöbb kárt okozza és pont a gyereknek.

dívamacska 2017.03.11. 09:38:39

@John Doe3: Értő olvasás. Sajátítsd el, hasznos dolog.

sulemia · http://sulemia.freeblog.hu 2017.03.11. 12:38:04

vagy lehet hogy meg lehetne próbálni a félős rokon gyerekeket fokozatosan hozzászoktatni a cuki kutyához (mittudomén, egyre közelebbről nézi, aztán megengedi hogy megszagolja a kezét a kutya, aztán megsimogatja ilyesmi), nyilván nem a ti dolgotok kéne legyen és plusz energia de mindenkinek jobb ha a gyerekek nem rettegnek a kerti partikon. valószínű a szülővel lesz nehezebb lerendezni a dolgot.
én is féltem a kutyáktól kis koromban, arra nem emlékszem hogy miért, úgy múlt el hogy a barátnőmnek volt egy uszkárja, együtt jártunk sétáltatni, láttam felnőni. érdekes de utána már a nagyobbaktól sem féltem.

dívamacska 2017.03.11. 15:42:54

@sulemia: Hát ez az, hogy mindenkinek jobb lenne, de nem nagyon látom náluk az akaratot ennek a dolognak a megváltoztatására, kicsit ilyen ez van, mit lehet tenni hozzáállást érzek a részükről, némi nehezteléssel keverve, hogy minek nekünk annyi állat.

Djtomix Tomix 2017.03.11. 17:03:45

@John Doe3:
engem harapott már meg kutya sőt, falkával is volt dolgom, mégsem lettem fóbiás!
érdekes nem?

Untermensch4 2017.03.15. 09:08:31

@dívamacska: Ezek az emberek átfedésben lehetnek azzal a halmazzal aki ham eglát egy kerékpárost közeledni akkor pánikszerűen rángatja bele a háta mögött a téglafalba a gyerekét/unokáját hogy: "vigyázz, elüt a biciglis". Egy 4 (azaz négy) méter széles aszfaltfelület túlsó szélén, egy olyan gyereket aki nem össze-vissza rohangál. A biciglis meg én vagyok akit megelőznek a kocogók de már gyorsabb gyalogos tempóval is volt hogy utolért anyám, pedig nyugdíjas...
Ezek az ideggyenge prédaállatok azt nem veszik figyelembe hogy a kutyák úgy lettek tenyésztve az állatvédők feltalálása előtt hogy a gyerekeket nem eléggé szerető hajlamú génállományúak ki lettek irtva a g***be. Még a gyerekeket nem kedvelő ismerősömnek a mozgásszegény tartású vizslája is teljesen gyerekbarát volt, pedig ugye "köztudott" hogy a vizsla kissé ideggyenge (főleg ha nem futhat eleget mert lakásban tartott) meg a gazdáján is láthatta hogy a gyerekzsivajtól egyre feszültebb.
De a macskát nem tartom rendes háziállatnak. Egy tarháló genyó toxoplazmózis-hordozó.

John Doe3 2017.03.18. 19:27:15

@suhodminyák: http://www.apotheker.or.at/internet/oeak/newspresse.nsf/e02b9cd11265691ec1256a7d005209ee/7950f3eabbd5fbefc125763c004826ab/$FILE/Tollwut_01.pdf

John Doe3 2017.03.18. 19:29:54

@Djtomix Tomix: És ez mit bizonyít?@blog pszichiáter: Az összes kutyás azt mondja: "nem harap". De arra a kérdésre: "és ezt a kutya is tudja?" már nem tudnak válaszolni. A kutyatartó dolga, hogy gondoskodjon arról, hogy vétlen felnőtteket/gyermekeket ne támadhasson (!) meg az állata.

dívamacska 2017.03.18. 22:47:19

@John Doe3: De mi köze van mindennek ahhoz, miről a poszt szólt?

suhodminyák · http://suhodminyak.blog.hu 2017.03.25. 09:14:26

@John Doe3: A "harapott már meg téged úgy" alapján azt hittem, hogy ez a Zagreb protokoll valami poszt-traumás pszichiátriai kezelés és helyreállító műtétek sorozatának a kombinációja. A linkelt 62 oldalas pdf-ben a "Zagreb" szóra keresve egy veszettség elleni oltás protokollt találtam.

Nyilván nem ismerem a te konkrét esete(i)det, de a kerti partikon szaladgáló kutyák 0,6 százaléka harap, melyek közül 0,4 ezrelék veszett.

Szerintem a saját traumádat vetíted ki az egyébként ettől független valóságra. Ha ezt a gyerekednek is továbbadod, gondoskodsz róla, hogy szarabb világban élhessen, mint amilyenben konkrétan él.

Engem gyerekkoromban párszor megpróbált megharapni kutya (kerítésen keresztül barátkozás), egyszer egynek meg sikerült is. Akkor egy sütemény tulajdonjogát engedtem át, majd félreértés adódott abból, hogy újra hozzányúltam: ez a kutya szerint sértette az "ami fekszik, nyugszik" elvét, és ezt harapással jelezte. Mivel egyértelmű volt a helyzet, a szüleimnek el se mondtam a dolgot, hiszen nem volt kérdésem vele kapcsolatban. A játék közbeni véletlen odakapások említésre sem méltóak.

A kutyák viselkedése jól értelmezhető, jól bejósolható, és nem valami mágikus feketedoboz. Szerintem megéri rászánni két délutánt az alapvető megértésésre egy élet végigrettegése helyett.

Untermensch4 2017.03.25. 20:32:14

@suhodminyák: Na igen. Furcsa volt látni hogy a gyerek magától elkezd félni a kutyáktól. Konkrétan akár 100 méternél is messzebb lévő kutyától ami kevesebb mint egy kg (és mérettől függetlenül mindtől). De így hogy a kutya tényleg kiszámítható élőlény (és bónuszként a jelek szerint totális evolúciós nyomás volt kifejtve rá hogy ne legyen veszélyes az embergyerekekre...) ez egy oktatási türelemjáték. A "rendesen üzemeltetett" kutyákra az általános szabályok érvényesek. A többi felismerése ebből adódik, veszélyhelyzetben meg viselkedjen úgy az ember ahogy a bolygó csúcsragadozójához méltó. :)

nennial 2017.03.26. 20:03:00

Nem kell egyből ugatni, csak mert valaki leírja a véleményét.
Én személy szerint pl.nagyon aggódom a miatt, hogy a 3 éves lányom retteg minden kutyától. (Az oka egy gyerekkori trauma, amikor a nagypapa nem figyelt, és megtámadta egy nagy pumi, le is döntötte és nagypapa már csak a vicsorgó állatot szedte le a gyerekről... Megtörtént, tanult belőle ő is. Sajnos a gyerekben maradandó nyomot hagyott). Nagyon igyekszem, hogy ne üvöltsek rá minden kutyásra a kerületben, hogy tegyen már pórázt a kutyára, mert a gyerek minden kutyától pánikba esik, főleg ha azok szabadon kóborolnak.
Nyilván nem egy normális állapot, ha a gyerek fél a kutyától, és nagyon, de nagyon sajnálom, no és persze igyekeznénk összebékíteni őket, de ez rövid távon nem megy, és mivel a családnak az az álláspontja, hogy nem értünk egyet a betondzsungelben való kutyatartással, így nem veszünk kutyát csak azért, hogy a gyerek összebarátkozzon vele...
Szóval. Itt a másik oldal: amikor valaki nem elrángatja a gyereket, csak védi, mert tudja, hogy fél. És ilyenkor rohadt sok kutyástól kaptuk már meg, hogy biztos azért fél, mert ÉN EZT SUGÁRZOM. Hát nem. Azért fél mert trauma érte, és ezt ne nekem kelljen már megmagyaráznom azoknak, akik a szabály ellenére póráz nélkül sétáltatják a kutyájukat Budapest belvárosában...
Közben a gyerek meg a pániktól mászik rám mint kismajom a fára...
Szóval ez is egy álláspont.
Ps: a macskáktól nem fél. Azokat simogatja. Meg a nyulakat is. És nem is tilos.

John Doe3 2017.03.26. 20:31:31

@suhodminyák: Légy szíves, ne polarizálj. Azért, mert nem szeretem a kutyákat, még nem rettegek tőlük. "nennial" nagyon szépen elmagyarázta a szituációt. Ebből is kiderül, hogy nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rendszer viselkedése vált ki megalapozott óvatosságot. Ezt szerintem alátámasztja a hozzászólásokból kiérezhető hozzáállás is, amely szerint aki fél a kutyáktól, annak valami defektje van. Pedig csak normális!

suhodminyák · http://suhodminyak.blog.hu 2017.03.26. 21:51:56

@John Doe3: Nem akarom relativizálni a téged ért traumát, csak egy másik szemszöget írok le. Én pl nem vagyok különösen óvatos a kutyákkal meg a gazdáikkal szemben sem, egyszerűen csak normálisan / természetesen viselkedem a környezetükben, és mégse harapnak meg. Tehát felmerül a kérdés, hogy az óvatosságod mennyire megalapozott. Lehet, hogy ahogy az óvatosságod konkrétan megnyilvánul, illetve ahogy pl. egy szaglászásra reagálsz, az teremti meg azt a feszültséget, amitől te már eleve tartottál.

dívamacska 2017.03.27. 10:07:37

@nennial: Oké, ez érthető, viszont nálunk a családban, mint mondtam, egyik gyereket sem érte kutyatámadás, mégis hisztérikus félelemmel viseltetnek az állatok iránt. Eléggé egyértelműen a szülőktől tanult magatartásnak tűnik a számomra. (Az egyébként szerintem is irritáló magatartás egyes kutyások részéről, amikor hagyja, hogy a kutyája bárkihez odamenjen, és messziről ordibál, hogy nem harap.)

Untermensch4 2017.03.27. 15:16:12

@John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rendszer viselkedése vált ki megalapozott óvatosságot. Ezt szerintem alátámasztja a hozzászólásokból kiérezhető hozzáállás is, amely szerint aki fél a kutyáktól, annak valami defektje van. Pedig csak normális!"
A kutya-gazdája rendszer is rendszerként kezelendő, pl itt felénk nemrég egy elengedett kutya egy pórázon sétáltatott másikat támadott meg, félig-meddig ugye a póráz másik végén lévő embert is... a gazdája meg magyarázatként annyit mondott "magától értetődően" hogy mindig ilyen amikor tüzelnek a szukák. Hát erre magától értetődően két alkalmas testalkatú járókelő két oldalról megtámasztotta néhány newton-nal az arcát és ez lehet hogy javított a kutya-gazda rendszer működésén...
És igen, a kutyával is lehet baj. Van itt a közelben egy puli, gyerekkori traumája miatt néha egy-egy kerékpárosra "rátámad". Ez kb 100-120 cm-nyi (igen, centi...) "üldözést" és ugatást jelent, harapási próbálkozás nélkül. Ettől könnyű pánikba esni (főleg hogy a puliknak pont olyan alien-es fogsora van...) de a kutya mérete miatt 70+ kilós felnőtt embereknek sztem annyira nem kéne aggódni közelharc esetén sem, egyértelmű ki győz. Mondom ezt úgy hogy szintén kerékpárosként "megtámadott" szoktam lenni.
A normális meg nem minőséget hanem mennyiséget fejez ki tudtommal. A matematikát kivéve ("normál eloszlás"?) nem tudok egzakt alkalmazási lehetőségéről a szónak.
Én inkább úgy fogalmaznám meg hogy egyáltalán nem defektes alapprogram az emberben hogy prédaállatként óvatosan tekint egy ragadozóra. Csak ezt az óvatosságot tanulással kell fejleszteni mert a kutya az pont az egyetlen olyan ragadozó ami háziasítódott, így olyan "határeset" lett ahol nem lehet frappánsan általánosítani.