marsbéli krónikák

Mi a rák történik itt?

Mi a kurva életért nem működik ez a szar????

A Dívamacska az elmúlt 24 órában nagyon messzire rúgta a pöttyöst. Tegnap este fél órát rimánkodtam neki, hogy jöjjön már be a párkányról, mert indulnánk a kocsmába és csuknám az ablakot. Arra sem volt hajlandó, hogy felém fordítsa a kurva fejét, végül ocsmány szitokszavak kíséretében bebasztam az ablakot és elindultunk. Mikor már lent voltunk az utcán, kapcsolt, hogy kint ragadt, nyávogva futott utánunk egy emelet magasban a párkányon, persze megsajnáltam és visszamentem beereszteni. Mindezt úgy hálálta meg, hogy ma reggel egy teljes órán át (mértem az időt, míg összeszorított fogakkal feküdtem az ágyban) nyávogott az ajtóm előtt, 6 45-től 7 45-ig, amikor is felkeltem, kivágtam az ajtót, hogy gyere be, bazd ki, de addigra már lefeküdt a szőnyegre, és nem akart bejönni. És ezek után voltam olyan barom, hogy virslit adtam nekik reggelire. Sosem fognak tisztelni, de egyszer úgyis megfojtom őket.

A Dívamacska az elmúlt 24 órában nagyon messzire rúgta a pöttyöst. Tegnap este fél órát rimánkodtam neki, hogy jöjjön már be a párkányról, mert indulnánk a kocsmába és csuknám az ablakot. Arra sem volt hajlandó, hogy felém fordítsa a kurva fejét, végül ocsmány szitokszavak kíséretében bebasztam az ablakot és elindultunk. Mikor már lent voltunk az utcán, kapcsolt, hogy kint ragadt, nyávogva futott utánunk egy emelet magasban a párkányon, persze megsajnáltam és visszamentem beereszteni. Mindezt úgy hálálta meg, hogy ma reggel egy teljes órán át (mértem az időt, míg összeszorított fogakkal feküdtem az ágyban) nyávogott az ajtóm előtt, 6 45-től 7 45-ig, amikor is felkeltem, kivágtam az ajtót, hogy gyere be, bazd ki, de addigra már lefeküdt a szőnyegre, és nem akart bejönni. És ezek után voltam olyan barom, hogy virslit adtam nekik reggelire. Sosem fognak tisztelni, de egyszer úgyis megfojtom őket.

Ezt bezzeg tudtam.

Mi a tökömért nem tudok publikálni?

Aljasul kinevettük egy pingvin halálát, de egyszerűen nem lehetett kibírni röhögés nélkül. Egy oroszlánfóka kergette a pingvineket, akik kimenekültek a tengerből, és futva igyekeztek - ami már önmagában nagyon vicces volt - minél messzebb kerülni, de a fóka, noha elég nehézkesen mozog szárazon, nem adta fel, hanem a nyomukba eredt, és elszakított egyet a többitől. Percekig kergetőzött két olyan állat, ami nem tud futni. Egyre fáradtabbak lettek - lakótársam szerint, aki hozzászokott a fogyatékosokhoz és megkérgesedett a lelke, olyanok voltak, mint akik alól kirántották a tolókocsit, aztán indították őket a paraolimpián -, a pingvin a végén már hason futott (halál komolyan), akkor már sírtunk a röhögéstől, közben bazira szégyelltem magam. Végül a fóka nyert.

"Helló madarak! Helló fák!"

Egyébként öcsém múlt héten megalkudott egy kiszuperált bányamozdonyra. Csalódott vagyok, mert repülőről volt szó, abba még én is beszálltam volna, mármint pénzileg. Mi a szart csinálunk egy bányamozdonnyal? Bár öcsém sínpárt és váltót is akar alá...

Úgy döntöttem, a fél kilences busszal megyek. Mire apám: "Nem félsz, hogy a csapat kis patkány is azzal a busszal akar visszajönni?" Én: Túl késő van már egy kirándulás lezárásához. Apám: "Lehet, hogy úgy beijesztették őket délelőtt, hogy eddig az erdőben bujdostak, és úgy gondolják, már elég késő van ahhoz, hogy hazaosonjanak." A francba, erre nem is gondoltam.