marsbéli krónikák

Nagyon furcsa kapcsolatok tudnak kialakulni az állatok között. Ma eszembe jutott boldogult emlékű Göri Apó, rettenetes baziliszkuszgyík tekintetű sziámi kandúrunk esete a házunk előtt zsákba kötve talált (hogy azóta is rohadnál a saját kiomló beleid között, te gané, aki ezt tetted) félholt kismacskával. Göri szintén talált macska volt, nevét onnan kapta, hogy egyszer a szomszéd görénynek nézte a sötét garázsban. Elképesztően kancsal volt, nem lehetett nevetés nélkül ránézni. Igen visszavonult életet élt, alig jött ki a garázsból, a kutyát és minden egyéb élőlényt utált, de minket szeretett. Mikor befogadtuk a kiscicát, rettentően felháborodott, egy napig csak morgott rá, majd hirtelen fordulattal örökbe fogadta. Onnantól kezdve a kutya és minden idegen ki volt tiltva a garázsból, árgus szemekkel, anyatigris módjára őrizte védencét, mindenhová együtt mentek, mosdatta a kicsit, az meg a hátán aludt, mellső mancsaival átfogva az öreg nyakát (fényképpel tudom bizonyítani). Szegény vígasztalhatatlan volt, mikor a kicsi eltűnt. Ezúton is szeretném üdvözölni azt a környéken lakó baromarcút, aki irtja a macskákat. Ha visszaállítják a halálbüntetést, kívánom, hogy a neve napján húzzák fel, mindegy, milyen indokkal.