marsbéli krónikák

Meghatódva vettem virtuális kezemhez az együttérző és segítőkész leveleket. Két újabb negatív teszt után viszonylag higgadt vagyok. Mindenkinek köszönöm. Rajtam kívül tegnap mindenki bulizni volt, én otthon maradtam, mert nem akartam kihúzni a gyufát a világügyelőnél azzal, hogy ilyen katasztrófahelyzetben is mulatni megyek, meg amúgy sem volt kedvem. Alig múlt 11, mikor az egyik lakótárs érkezett. Az ajtóban bejelentette, hogy egy kicsit részeg. Kicsit? Az ágyához alig talált oda, negyed perc múlva horkolt. Tényleg nem szép látvány egy részeg nő, főleg, ha erősen festi magát, és az erős, fekete festék már homogén réteggé alakult álltól homlokig. Ezután smink nélkül járok bulizni. Másik lakótársam volt olyan rendes, és éccakának közepén hazahurcolta ex-leendőapát valami közös kocsmázásból, aki persze - más hely nem lévén -az én ágyamban aludt. Szigorúan csak aludt. Reggel megcsináltam az utolsó tesztet, bejelentettem a negatív eredményt, főztem neki egy kávét és útjára bocsátottam. Megkaptam a Csehszlovákiában készült képeket. Horror. Gyakorlatilag mindegyiken úgy nézek ki, mint egy sértődött varacskosdisznó, pedig tényleg jól éreztem magam!