2004.06.16. 13:37 dívamacska
Nem játszok senkivel, és velem sem játszik senki. Ennek is megvannak a maga hátrányai, de legalább jól elférek a homokozómban. Azért néha beül mellém egy-egy pajtás, és egy darabig együtt gyártjuk a homokpogácsákat, időnként még közös várat is tervezünk, van, hogy el is kezdjük építeni, de mindig összedől, valószínűleg a túlzott védelmi rendszerek, mint a két méter mély vizesárok, aláásák a falakat, és persze a védelmi rendszerekre történő fókuszálás miatt elfelejtek erős alapokat építeni. És persze vannak olyan szomszédos homokozók, ahol hasonlóak játszanak egyedül, nekik át lehet óbégatni, ha már a számig ér a homok, és megint ledőlt a vár...Ilyenkor kiásunk pár sört a várrom alól, kirázzuk a homokot a kisvödrökből, és iszunk. Megbeszéljük, hogy biztos jó lehet, ha van egy állandó és elriaszthatatlan játszótárs az ember homokozójában, de sokszor még nekünk is szűk a hely. És furcsa mód, minél régebb óta játszunk benne egyedül, annál szűkebb lesz, annál kevésbé férne bele még valaki.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr145333690
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.