marsbéli krónikák

Tegnap feljött a bechermalac, készített - pontosabban próbált - fényképeket a Dívamacskáról, akit azonban egyáltalán nem hozott lázba annak lehetősége, hogy végre fotómodellé avanzsálhat, kereken megtagadta az együttműködést, pedig végigkergettük a lakáson háromszor, hogy legalább egyszer nézzen pár másodperc erejéig folyamatosan ugyanabba az irányba. Nem csoda, hogy a következő sodálatos fotográfiák születtek, idézet az artisttól: "dívamacska nejlonszatyron, dívamacska papucson és cipőn lehajtott fejjel, dívamacska poszívócsonkon elfordulva." Majd ha lesz róla jó kép - nem kizárt, hogy gúzsba lesz kötve rajta -, megmutatom. Késő este a Tarkamacska egy óvatlan pillanatban kiszökött a tetőre, ami normális macska esetében nem gond, nála viszont életveszély, mert vízszintes talajon is megbotlik és elesik, bele sem merek gondolni, milyen állapotban bukkannék rá, miután leért a hatodikról. Síkideg voltam, míg vissza nem ért - voltpasi volt oly kedves, és kimászott utána, majd beterelte -, nem is az én macskám, hogy számoltam volna el a gazdájának, aki éppen nyaral? A nagy izgalomra persze jól felébredtek mind, fél éjszaka - de lehet, hogy egész - kergették egymást a szobában, ami kivételesen nem zavart, úgy aludtam, mint akit agyonvertek. Szar passzban vagyok, bakker.