marsbéli krónikák

Tegnap meséli anyám, hogy Frankenstein kutyája kezd túllépni minden határt, már ami a pofátlanságot illeti. Szokása szerint bent feküdt az előszobában, anyám viszont be akarta csukni az ajtót, rászólt tehát az állatra, hogy menjen ki. Mondja, hogy nagyon meglepődött, mikor a kutya azonnal elkezdett feltápászkodni, bár igen lassan, és érzékeltetve, hogy mekkora teher és nehézség számára a mozgás, majd nagy nyögdécslések és sóhajok kíséretében megfordult, és leheveredett a másik oldalára. Még a lábait is kinyújtóztatta. Öreg már szegény, tiszta csúzos. Vagy csak kibaszottul lusta és kényelmes. Nem ugrik le akárki kedvéért a teraszról. Kis tündérem.