marsbéli krónikák

Halványan rémlik, milyen érzés az első "hivatalos" randira készülni valakivel. Szerintem évek óta nem éreztem ilyet. Az időpont lefixálását követő örömujjongás, ami a találkozó közeledtével egyre jobban átmegy gyomorszorítós aggódásba a külsőm, a stílusom, a rosszkor-mondok-rosszat-sokszor-egymás-után tehetségem, a nincs-egy-göncöm és az egyebek miatt. Ha szerencsém volt, még a barátaim is baszogattak, és hasznos tanácsokkal láttak el, meg kisminkeltek. Sőt, egyszer berúgtak bánatukban, mert nekik nem jutott randi, és bosszúból utánam jöttek, leültek két asztallal odébb, és vihogtak. Annak ellenére, hogy kivétel nélkül minden alkalommal eljutottam oda, hogy indulás előtt félórával kis híján lemondtam az egészet, most kurvára hiányzik.