marsbéli krónikák

Édes Jézus, hát miért főznek az emberek kávé helyett lóhugyot? Hogyan merítsek ebből erőt?

Reggel két zsebkendőt szipogtam tele a Scotték utolsó - végzetes - expedíciójáról szóló dokumentumfilmen. Micsoda jellemek. Képes lennék-e én ilyen méltósággal meghalni?

Tegnap este elmerengtem rajta, vajon van-e olyan emberi lény, aki egyszerűen mindenki számára űberelhetetlen top az ágyban. Azt ugye azért mindenki érzékeli, hogy tűrhető, jó, vagy húbazdmeg kategóriás a partner, és valószínűleg még senki sem találkozott kizárólag…

Szeretem ezt a Zombie gyereket, a romantikus, lágy melódiáit, amik észrevétlenül megragadnak a fejemben, hogy aztán egész nap dúdolgassam őket, mosolyogva kerülgessem a korzózó geciket, és szépnek lássam a világot. És persze kurva jó dugni rá.

A debreceni villamosokon van egy értesítés az utasoknak: ...az első ajtón történő felszállással kombinált járművezetői jegyellenőrzési rendszer alkalmazása során szíves közreműködésüket kérjük és megköszönjük." Holnap kikérdezem.

Sosem hittem volna, hogy egy tekercs papírtörlővel - egyszer egy centis darabokra tépve - centi vastagon be lehet borítani a teljes nappalit. Álomittasan kilépve a csatatérre letaglózó látvány. Kicsit vidító volt azért látni egy boldog kölyökkutya képét, hogy milyen ügyes volt…

Én már nem is mondok semmit.

Ha egy bizonyos seggfejnek köszönhetően bármelyik ismerősöm vagy haverom itt szórakozna, javaslom, nyalja ki a seggem. Asszem megszüntetem magam, de azért alszom egyet erre az ötletre.

Hát igen. Vannak akik arra adnak, amit hallanak valakiről, bármi legyen is az.

Azért sajnálom szegény Dívamacskát. Másra sem vágyik szegény, mint hogy megdugják, mi meg szigorúan őrizzük az erkölcseit. Aljasság ez, felebarátaim. Hát hogy jövünk mi ilyen kínzáshoz? Lehet, ha hazamegyek, stikában kiengedem randevúzni, legalább ő eressze le a gőzt.…