marsbéli krónikák

Már nagyon nyúzott, részeg és fáradt volt mindenki, mikor Ugly feltette a kérdést: "Vajon Cypress Hill és Damon Hill testvérek?" Nem emlékszem a válaszokra.

Welcome to Fight Club. If this is your first night, you have to fight. (Na, én itt szaladnék el. Még verekedni sem tudok, nem csoda, ha egyedül fogok megdögleni. Kinyírnak egy sötét sarokban. Fedővel fogom tartani a beleimet, mint az Apokalipszis most-ban.)

Nem elég, hogy kettő után vergődtem haza - hősiesen egyedül -, de reggel hatkor ébredtem, mert a Dívamacska hiperaktívba ment át; tornázott az arcomon, le-föl ugrált az ágyon, időnként kirohant a szobából, majd visszaszaladt és nekifutásból ugrott az ágyra. Ráadásul futás…

"Mindenkit megpofozok! Mindenkit kirúgok!"

Tartok tőle, hogy kiöregedtem a rock and roll életformából. Bazira fáj a fejem és kiszakadik az tüdőm. Ráadásul megint hülyeségekbe keveredtem. Pontosabban egybe. De az nagynak tűnik.

A macskákat amúgy csak pénteken vittük át, berendezett lakásba érkeztek a kis patkányok. Tartottam tőle, hogy botrányozni fognak a buszon, de csendben voltak, a Dívamacska csak egyszer mondta nagyon szépen, tagoltan és kurva hangosan (mindenki odanézett), hogy maó. Ő így nyávog.…

További intézkedésig a Dívamacska ki van tiltva a szobámból, mert tegnap éjjel felbujtotta a Tarkamacskát, és hajnali kettőkor ráugrottak az ablakra, hogy levadásszanak egy éjjeli lepkét, sikeresen levertek egy cserép virágot, rá a radiátorra, ami baromi hangosat szólt, majd nem…

De legalább a kurva ágyamat felavattam. Juhé. Milyen kár, hogy az egész napos bútorpakolás után inkább motivált az új nőn való bosszúállás vágya, mint bármi egyéb. De ha már odáig eljutottam, hogy felismerem a mozgatórugókat, miért nem tudok vajon megbarátkozni a…

És kiáltsuk mind együtt: Welcome back, Montag! Jó szar napjaid voltak, mi? Dolgoztál, mint az állat, este meg egyedül bőgtél a kádban? Csak nem? Ccc...Költözz haza anyádhoz, ő legalább szeret.