2004.08.02. 11:37 dívamacska
De legalább a kurva ágyamat felavattam. Juhé. Milyen kár, hogy az egész napos bútorpakolás után inkább motivált az új nőn való bosszúállás vágya, mint bármi egyéb. De ha már odáig eljutottam, hogy felismerem a mozgatórugókat, miért nem tudok vajon megbarátkozni a gondolattal, hogy utánam is van élet, miért várnám el, hogy egyedül gunnyasszon, ráadásul tudom, hogy újnőnek nincs esélye az én pozíciómra, és azzal is tisztában voltam, hogy voltpasi nem képes egyedül lenni, tehát úgyis összeszed valakit maga mellé. Édes Jézus, mennyire szánalmas vagyok. De az vesse rám az első követ, aki nem csinált még ilyet. (Ti mind szánalmasak vagytok! Én nem!)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr975333776
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
