marsbéli krónikák

A szerető gazda kitalálta, hogy lábadozó állatát válogatott ínyecségekkel segíti a gyógyulásban. Ebbéli felbuzdulásában vásárolt finom csirkemájat csirkeszívvel. A Dívamacska is felbuzdult az ötleten, az sem szegte lelkesedését, hogy ő a vécében uzsonnázott, mivel ugye el kellett különíteni a különleges eledelt zabáló állatot a többi éhes hiénától, akik továbbra is  csak macskakaját kaptak. Reggel viszont - egyszer én is lehetek jószívű - legyen nektek karácsony, mindenki kapott májat, elkeverve a macskakajával. Hálából időt és fáradtságot nem kíméltek a nyomorultak, és olyan precízen szétválogatták a májat meg a szecskát, hogy nem hittem a szememnek. A macskakaja ottmaradt, a máj eltűnt. Így hát visszatérünk a régi módihoz. Macskakaja és slussz.