2005.11.07. 13:43 dívamacska
Szegény Öcsinek szarul indult a hét. Reggeli előtt kiengedtem játszani a gangra, egyedül, mert a Dívamacskának ilyenkor még túl hideg van, faszom a kényes természetébe. Tíz perc múlva kimegyek, mondom, gyere Öcsi reggelizni. Kétségbeesett nyávogás felelt - valahonnan. A Dívamacska persze, meghallva a segélykérő nyávogást, rögtön nagy jajveszékelésbe meg fel-alá szaladgálásba kezdett, tisztára mint a fekete kendős öregasszonyok a Zorbában. (A reakciója nem lepett meg, mert kifigyeltem, hogy titokban már jóba vannak, a Díva mosdatja Öcsit meg együtt alszanak, csak előttem titkolják, jól van, semmi gond, végül is csak a gazdátok vagyok, meg tőlem kaptok kosztot-kvártélyt, hogy akadna a torkotokon.) Fekete macskamentő pongyolámban átmásztam tehát a korláton, és elindultam a lapostetőn a hang irányába. Csórikám nem bemászott egy kihajított kályhacsőbe, hogy aztán bele is szoruljon? Nagyon koszos és nagyon rémült volt, mikor kiszedtem. És én még azt hittem, hogy a macskák jól tudnak tolatni.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr45334210
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
