Pokollá vált az élet a lakásban. Tíz rohadék macska. A Díva kölykei már futnak-szaladnak, dűtenek-borítanak, én meg lesütött szemmel vagyok kénytelen járni a saját otthonomban, mint valami megbélyegzett pária, ha nem akarok méterenként eltaposni valakit. Múlt éjjel konkrétan két órát aludtam, mert reggel öt előtt a Díva fél centiről üvöltött az arcomba, hogy adjak neki enni, rendben, adtam, addigra felkelt az összes kis gonosztevő, és nekiláttak tevékenykedni. Mellső lábaikkal beleálltak a macskakajába, aztán széthordták a dzsuvát. Zacskókat zörgettek, papírszatyrokban játszottak, dobozokat döngettek, az éles kis karmaikkal az ágy oldalán tornásztak, kettő fel is jutott, de lezavartam őket a picsába. Öcsi gyerekei feszt tüsszögtek, a Díva folyamatosan pofázott, a kölykei nyifogtak. Legyen már ennek vége.