marsbéli krónikák

Megkezdődött az unokatestvérek keveredése és az étkeztetések totális eldurvulása. A Diszkó meg a Punk, ez a kétszemélyes terrorkommandó már olyan vehemenciával veszi ki a részét az etetésekből, mint akik kétnaponta jutnak pár morzsához. Simán félrelökdösik szegény Öcsit, aki galamblelkű és szelíd (balek), az meg csendben hátrahúzódik, és szomorúan és soványan figyeli  a habzsoló kis patkányokat. Az embernek a szíve szakad meg. Bevezettem ezért a felügyeletet. Egyrészt ellökdösöm és szidalmazom a kis szemétládákat ("Hagyjátok Öcsi nénit is enni, nagy szüksége van a kalóriákra!"), másrészt elkülönített kis macskaasztalt csinálok ennek a szerencsétlennek, amit viszont a Díva nem hagy annyiban, mert neki meg persze folyamatosan csekkolnia kell, hogy mindenki ugyanolyan és ugyanannyi kaját kap-e. És egyre több kismacska csatlakozik a szilárd ételt is fogyasztók köréhez. Mindennek tetejébe a kis kandúrok átjárnak Öcsi még teljesen magatahetetlen gyermekeihez, és odafurakszanak melléjük, pedig így is alig van ott hely, dehát Öcsi, aki galamblelkű és szelíd (balek), nem tudja elzavarni őket. Új otthont kell nekik kerítenem, valahol magasan. Ma megint négykor keltem.