Van egy fickó, eddig kétszer találkoztam vele. Csak azért jegyeztem meg, mert mind a kétszer ugyanúgy, ugyanolyan döbbenetesen viselkedett. Először a hetes buszon kiabált hisztérikus hangon a - gyanítom - nőjével. Valamin vitatkoztak, ő meg két kézzel fogta a fejét, mintha a látomásait próbálná kihúzni az agyából, és sipítozott, hogy hallgass meg, hallgass meg, hadd mondjam már végig. Másodjára az utcán telefonált, és minő döbbenet, hisztérikusan sikoltozott a telefonba: hadd mondjam már végig! Közben idegesen mozog meg mászkál, túrja a haját, teljesen kívül van magán, nem hinném, hogy ismeri az önkontroll szót. Tudom, hogy nem vagyok toleráns szegény beteg lelkekkel, de úgy pofán vágnám, hogy belenyekkenjen. Lehet, hogy ha legközelebb meglátom, megteszem, már csak azért is, mert kutató elme vagyok és kíváncsi. Ki tudja, lehet, hogy használna.