marsbéli krónikák

Tulajdonképpen hálásnak kellene lennem, amiért az egész világ összefog azért, hogy végre be tudjam fejezni ezt a rothadék munkát (egy hét múlva ilyenkor már tökrészeg leszek). Azt, hogy a hetek óta nem takarított lakásban annyira mocskos a szőnyeg, hogy nincs gusztusom leheveredni rá egy kis pihentető tévézésre, pedig én csak onnan szeretek, felfoghatnám úgy is, hogy íme, az univerzum így segít neked visszaülni a gép mellé, ahelyett hogy a Helyszínelőket bámulnád és hibákat keresnél a módszerekben, a tudományos maszlagban meg a logikában. Nekem azonban valahogy nem őszinte a mosolyom.