Meglepő módon pont kocsmában ültem, mikor anyám tegnap felhívott. Mikor megtudta, hol vagyok, kétségbeesett és aggódni kezdett, nehogy - idézem - "lepusztult egzisztenciák" legyenek ott. Ez azért esett kicsit rosszul, mert két másodperccel előtte közöltem a megnyugtatására (anyám agyában a kocsma szó kicsit mást takar, mint az enyémben), hogy olyan korú és típusú emberek vannak körülöttem, mint én. Ezek szerint már a saját anyám is lepusztult egzisztenciának tart, szépen vagyunk.