marsbéli krónikák

Na most ment el a kedvem az egész temetéstől.

Új kísérletbe kezdtem. Öcsiből megpróbálok zombit csinálni ásványvizes üveggel. Munkába indulás előtt leraktam neki egy palackot, mikor visszanéztem az ajtóból, már szépen ott üldögélt előtte, kíváncsi vagyok, mi lesz este, mikor hazaérek.

Ügyes ráérzéssel válogatom a reggeli himnuszaimat. Most, hogy január van, az év legmocsokabb hónapja, mikor fagyos pára és eső köszönt, amint a reggel hét órai vaksötétben tökegyedül kibámulok a hideg szobám koszos ablakán, úgy érzem,…

Miért hallgat a legtöbb taxisofőr slágerrrádiót? Miért kell nekem fogcsikorgatva végigülnöm a hazautat az iccakának közepin, mert egész úton a limbó hintó üvölt a rádióból?

Akkor én most elhúzok a gecibe, hogy otthon folytassam a robotolást. Nem kívánok senkinek kellemes napot.

Háromezer évvel ezelőttről: „Én, mint a tanítód, megtiltom, hogy a kocsmába menj; mert ott lealjasulsz, miként a barom”.

Pompásan elkészített savanyú malaclevest ettem. Már érdemes volt felkelni, bár abban kételkedem, hogy a nap hátralevő részében érdemes lesz-e ébren maradni. Ablakon kibámulás és elmélyült gondolkodás (a mi szakmánkban megengedett) álcája alatt szunyókálni fogok.

Már régebben megfigyeltem Öcsi egerész egy érdekes szokását, amit aljas módon ki is használok végszükség esetén. A tegnap este rendezett ámokfutása remek alkalmat nyújtott a következők újabb tesztelésére: Helyezzünk egy másfél literes teli ásványvizes üveget a padlóra,…

Ma reggel, míg Öcsivel az ágyban fetrengtünk - természetesen ahelyett, hogy szilárd elhatározásomnak megfelelően felkeltem volna másfél órával korábban, hogy haladjak a munkával - azon vihorásztam, hogy mekkora jelenet a Kidobósban, mikor a vékony, lenyalt hajú hülyegyerek…

Ha ezt a hetet túlélem anélkül, hogy makogó idiótává váljak, beállok vasembernek. Úgy értem, szellemi vasembernek, mert olyan isten nincs, hogy én biciklizni kezdjek valami trópusi hegyen felfelé. Úszás és futás között. Van elég bajom enélkül is.