marsbéli krónikák

Már régebben megfigyeltem Öcsi egerész egy érdekes szokását, amit aljas módon ki is használok végszükség esetén. A tegnap este rendezett ámokfutása remek alkalmat nyújtott a következők újabb tesztelésére: Helyezzünk egy másfél literes teli ásványvizes üveget a padlóra, és figyeljünk. A deviáns viselkedés összes jeleit mutató állat - ész nélküli le-föl rohangászás dűtés-borítással egybekötve - pillanatok alatt felfedezi a számára rendkívül érdekes tereptárgyat. Letelepszik elé, és homlokát a palack falának támasztva akár egy órán át (mértem) bámulja az egy buborék/fél perc sebességgel és intenzitással zajló jeleneteket az üvegben, mi pedig csendben és nyugalomban folytathatjuk tevékenységünket. Időnként mancsával az üveg mögé nyúlva próbálja elkapni a felszálló nagyobb buborékokat. Ez a fajta szellemi erőfeszítés általában úgy kifárasztja, hogy végül lefekszik aludni, és reggelig kuss van, ha nem, pirítsunk rá üvöltve, és basszuk ki az udvarra, boldogítsa a többi macskákat. Figyeljünk oda, hogy a Dívamacska ne zökkenthesse ki a tesztalanyt a meditációból egy jól irányzott ütéssel, mert eddigi tapasztalataink szerint ez a durva inger megszüntetheti az alany érdeklődését, és hosszú és zajos verekdésbe torkollhat a kísérlet.