marsbéli krónikák

Van egy fickó, eddig kétszer találkoztam vele. Csak azért jegyeztem meg, mert mind a kétszer ugyanúgy, ugyanolyan döbbenetesen viselkedett. Először a hetes buszon kiabált hisztérikus hangon a - gyanítom - nőjével. Valamin vitatkoztak, ő meg két kézzel fogta a fejét, mintha a…

Hehe, kirúgtak egy másik törpét is. Isten veled, Tommy, szerintem a South Park egy komplett szériát fog rád építeni.

A Dívamacskát meg ki fogom csinálni. Már ott tartunk, hogy éjfélkor hazajön, kettő körül kikérdezkedik, aztán négykor és hat között valamikor be. Sajnos túl hangosan nyávog, hogy figyelmen kívül hagyhassam. Öcsi meg elhagyta a fél farkát egy nagy bogánccsal vívott…

Istenem, szegény Plútó...én szerettem. Ő volt a legkisebb, a kitaszított, a kóbor kutya a kinti sötét hidegben. És erre még le is fokozzák. Az senkinek nem jutott eszébe, hogy akkor most 7a bolygó van? Ez kihívás a sors ellen.

Nincsen lövésem se, hogyan fogom teljesíteni határidőre az előttem tornyosuló feladatokat.  De azt már elhatároztam, hogy mikor 15-én leadom a cuccot (valószínűsíthetően akkora már egyhetes elmaradásom lesz alvásban - úgy értem, egy hete nem aludtam kicsit se), először is…

Ez milyen király mondatkezdés már: "Szeretnék elnézést kérni, amiért olyan bunkó voltam a hullaházban..."

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megtapasztalom, milyen lehet geci nagy viharban egy árbócon lógni. Az ezredmásodperc alatt leszakadó orkán és özönvíz engem természetesen egy hetedik emeleti magasságában lévő vaslétrán ért, egy liftház falán. Mily jellemző. Azt sem gondoltam…