Egyáltalán, semmilyen szinten sem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy öt percnél többet kelljen stoppolnunk valahol. Végülis nők vagyunk, nem csúnyák, szimpatikusak is, naná hogy azonnal megállnak. Ezért mikor már félórája álltunk Vével mind nagyobb döbbenet és kiborulás közepette a szájbakúrt Gyöngyös tetves határában (szevasztok gyöngyösi parasztok, remélem, mihamarabb rátok gyújtják a falutokat, mert még egy ekkora köcsög település széles e határban nincs, nekem elhihetitek), és már különben is majdnem teljesen sötét volt, különösképpen rosszul esett, hogy két picsa jó poénnak gondolta leállni, majd gyorsan gázt adni és elhúzni, mikor odaloholtunk nagy boldogan. Képtelen vagyok hova tenni az ilyen típusú rosszindulatot, pláne vadidegenekkel szemben. Mindenesetre őszintén, tiszta szívemből remélem, hogy mostanra már mindketten halottak.