A máriagyüdi kápolna előtt leparkírozott öt-hat benga nagy motor, mindenféle fekete bőrbe öltözött, annyira nem túl értelmiségi arcú emberekkel meg a nőikkel. Lekászálódtak a motorokról, majd az egyik elővett egy A4-es papírt. A többiek körégyűltek, ő pedig némileg akadozva, itt-ott megharcolva a szavakkal felolvasta a kápolna, a forrás és a környék történetét. Az őskorral kezdte, aztán jöttek a rómaiak, a középkori utazók, akik ennél a forrásnál pihentek meg, a ferences rend meg minden. Mi is közelebb húzódtunk, szépen végighallgattuk a komor motorosokkal együtt, aztán ők bementek a kápolnába, mi meg elindultunk haza. Sweet harmony.