Kettő órát aludtam, azt sem egyhuzamban, mert egy vallási tébolyodott mocskos kurva (remélem, a szörnyű gyermekkorát rettenetes fiatalkor követte, mely ma is tart) a jóistent dicsőítő aluljárós dalokat meg zsoltárokat ordított órákon keresztül az ablakom alatt, a park bokrai között. Az időnkénti szünetekben szintén üvöltve az ugyancsak tébolyodott pasijával (remélem, bejátszott a Pokoli lecke számos epizódja az élete folyamán) vallási kérdésekről vitatkoztak, melynek során minden harmadik szó után kétszer azt ordította, hogy halleluja, halleluja. Egy idő után természetesen magam is vallási útmutatókkal és erkölcsi tanácsokkal szolgáltam (kussoljál, és takarodj a picsába), de sajnos ismét beigazolódott, hogy a fanatikusok meg sem hallják a másik oldal szavát. Mindenesetre elmondhatom, hogy sosem állt tőlem távolabb az Úr, mint ma reggel, mikor megszólalt az ébresztő.