Délben már annyira rosszul voltam, hogy hazajöttem, ahol is meglátva a majdnem üres cigisdobozt, rájöttem a diagnózisra: nikotinmérgezés. Régen leküzdöttem már magam fesztiváldohányosi szintre, azaz kizárólag kocsmákban gyújtok rá, ott se feltétlenül, és egy este max három szálat szívok, erre tegnap alig pár óra alatt majd egy dobozzal elnyomtam, mert biztos nem vettem észre a szokásos nekivadult vitatkozás közben, fene a lepcses számba, hogy képtelen vagyok befogni. Még ha nagy bölcsességeket mondtam volna. Ezentúl néma csendben iszom, abból nem lehet baj. Vagy legalábbis nem ekkora. Szereznem kell valami műanyag kaját, vagy elpusztulok, érzem.
Amúgy meg kerítsetek gazdákat őnekik, vagy többet nem beszélünk: http://szoknyabicajos.blogspot.com/2007/09/szupercukisg-poszt-gazdit-keresnk.html
