Csak ültem ott, és figyeltem, amint öt perc leforgása alatt szalonspiccesből mocsár merevrészegbe megyek át. Őszintén remélem, hogy az agresszív fázist kihagytam, és sikerrel járt azon próbálkozásom, hogy minden maradék erőmet összeszedve viszonylagos úrinőként távozzak, anélkül hogy bárkit megütöttem volna a kijárat felé botorkáltomban. Most pedig döbbenten látom az akarat diadalának nyomait: sikerült minden csatot kiszedni a hajamból, plusz a kontaktlencsét a szememből, és nem, nem a falra ragasztottam a fürdőben, hanem betettem őket a tokba; minden ruhámat levettem, és még meg is ágyaztam, mielőtt elájultam. Váó. Elképeszt az akaraterőm, most komolyan. Nem csoda, ha félnek tőlem a férfiak.
2007.09.16. 09:17 dívamacska
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr225334731
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
